Készen állsz egy három perces önismereti gyakorlatra?

Színpadon állsz. Vaku villan. A reflektorok kigyúlnak, szikrázik a szemed. Még jó, így legalább nem látod, hogy húsz vagy százhúsz szempár mered rád. A tenyered izzad. Egyedül vagy. Egy karaktert kell előadnod. És a plusz csavar: bármelyik, bármilyen karaktert, ami csak eszedbe jut.

Fotó: Fatih Kılıç - Unsplash

Oké, tudom, a színpad szónál elvesztettelek. A nyilvános előadás a legtöbb embernél – nálam is – masszív sresszreakciót okoz. És ezen az sem segít, ha a glosszofóbia helyett a cuki prezi para kifejezést használjuk.

Az impróban épp az a szép, hogy sosem vagy egyedül. Mindig van aki kihúz, ha toporogsz. Minket erre tanít a két trénerünk, Nándi és Zoli, az Itt és Most Társulatnál: Ha kaptál váratlan mondatot és fogalmad sincs, mit felelj: játszd azt, hogy kaptál egy váratlan mondatot és fogalmad sincs, mit felelj.

De tegyük fel, hogy ez most egy gyakorlat. Nincs partner aki átvegye a labdát, de nincs közönség sem, sem reflektor. No para, no kamera. Ezt a gyakorlatot megcsinálhatod otthon a tükör előtt, de ha a saját tekinteted is too much, akkor fordíts hátat a gardróbszekrénynek és add elő magad a plüssállatoknak vagy csak úgy simán a rendetlenségnek.

  “Ha sokáig pillantasz a rendetlenségbe, a rendetlenség is beléd pillant.”
// Nietzsche után szabadon //

Képzeld el, hogy milyen karaktert játszanál. Ki ez a karakter, aki kiáll, és beszél három percet szabadon? Mennyi idős? Ellenkező vagy azonos nemű? Nyugodt, félénk, jókedvű, vagy szomorú? Miről beszél? Magáról, hogy mi foglalkoztatja mostanában, vagy hogy telt a tegnapi napja? A munkáját írja le, vagy elkezd az egyik rokonáról beszélni? Talán konkrét tulajdonságokat listáz a hallgatóság elé? “Ilyen személyiség vagyok én: …” De legalább olyan érdekes lehet az is, hogy mi az amiről nem beszél.

 Marad valamilyen kérdés a te fejedben, miután a karaktered végzett? Mi szimpatikus benne, mit becsülsz? Ezek a kérdések jó eséllyel olyan dolgokra mutatnak, amikért saját magadnak nehezen adsz őszinte elismerést.

Van olyan a tulajdonságaiban vagy az életkörülményeiben, amit elkívánsz, akár irigyelsz tőle? Lehet, hogy ez egy eddig ki nem mondott vágy benned.

Ha volt olyan, ami kevésbé szimpatikus benne, ami feszélyez, az lehet hogy afféle árnyék a személyiségedben, azaz olyan rész, amit elnyomsz, amit nem ismersz fel sajátodként.

Freud azt mondta, az álom a királyi út a tudattalanhoz. Szerintem minden út legalábbis elegáns, ami a racionális gondolkodást kikerülve valami újat tud felhozni az önismeretbe. Az álmokon kívül a képek, vagy a játékok, mint ez is.

Hadd osszak meg példaként két karaktert a saját kísérletezéseimből.

Az első egy huszonéves srác, aki agorafóbiás, azaz nem szívesen utazik tömegközlekedési eszközzel, viszont dolgozik ezen és fejlődik, egyre nehezebb helyzeteket vállal be. Ez a figura tiszteletet váltott ki belőlem, és együttérzést. Vannak olyan szociális helyzetek, amikben én is bizonytalanul mozgok – például amikor mások elé állok ki improvizálni – , de az utóbbi időben egyre többet gyakorlok. A saját nehézségeimmel és sikereimmel kapcsolatos érzéseim kivetülése lehetett az a pozitív érzés, ami megjelent bennem a karakter irányába.

A másik pedig egy nő volt, aki egy kutyakozmetikában dolgozik. Sűrű bocsánatkérés a világ összes kutyakozmetikus férfijától a beszűkült gondolkodásért, ugyanúgy lehetett volna férfi kutyakozmetikus is! Ami világosan látszott ezen karakteren, az az, hogy mennyire élvezi a munkájának a kreatív és közben világos keretekkel rendelkező részét. Oké, most olyasmiről nyilatkozom amiben távolról sem vagyok kompetens, de itt nem is az a fontos hogy objektív módon milyen munka egy kutyakozmetikusé (szerintem az utóbbi 10 évben nem írtam le annyiszor ezt a szót, mint ebben a bekezdésben), hanem az, hogy én milyennek látom, milyen érzéseket kelt. Az én fejemben a kutyakozmetikázás, mint feladat, úgy jelenik meg, hogy egy kutyát biztosan sokféleképp lehet divatosan megnyírni, ebben van a kreatív szabadság – de azért nem lehet akárhogy elvégezni a munkát, már csak a gazda igényei vagy praktikus szempontok miatt sem.

Tarts három perc szünetet, és kerülj karakterbe!