"Harmonikus kapkodás, a kapkodós harmóniák." Ez a sor volt az egyébként csak pár mondatig terjedő beszélgetésünk kiinduló pontja egyszer egy helyes lánnyal az egyik párkereső platformon. Ő kócos hajjal, egyik kezében a mobiljával, másikban kávéscsészével rágcsál egy croissant-t, miközben én már munkához öltözve, fogmosás közben kipillantva a tükör mögül, rém sármosan nézek ki. - ennél jobb tippem nem volt, mit jelenthet a mondat, de így is frappánsnak találtam. Ha alcímet kellene adnom Ella és Él történetének (Foodie Love, magyarul A szerelem sava-borsa), ugyanezt a sort választanám.

Képzelük el az ideális ételt. Látványra egyszerre gusztusos és titokzatos, ízre komplex és kényeztető, ráadásul még tápláló is - de semmi esetre sem hízlal. A spanyol HBO minisorozata ehhez hasonló élményt igyekszik nyújtani, mind vizuálisan, mind tartalom terén. A nyolc, egyenként cirka félórás rész - ha akarom, nyolc egyfogásás vacsora, vagy egy maratoni nyolcfogásos - tele van videoklipszerű vágásokkal, érzékien fényképezett helyszínekkel, merészen megválasztott zenei betétekkel. 

Isabel Coixet rendező történetszövésben lassúra veszi a figurát, és ezzel tűnik ki a mostani, egyébként igen magas streaming mezőnyből. Állítólag a peak tv korszakát éljük. Olyan minőségű tartalmat láthatunk tévén - sőt, tévé sem kell, elég egy böngésző -, amit korábban csak mozivásznon. Ez örvendetes, de már-már a bőség zavarát hozza magával. Én a magam részéről gyakran csak egy-két epizód erejéig nézek bele egy sorozatba, ennyi is elég hogy rájöjjek, ezt már láttam. Mármint nem ezt a sorozatot láttam, de láttam ugyanezt az alaphelyzetet, ugyanezeket a karaktereket, ugyanezt a történetmesélési stílust.

A Foodie Love régóta először adta azt az élményt, hogy itt valami egyszerre ismerőst és újat tesznek elém. A komótos- vagy legalábbis türelmes - vonalvezetése önmagában is érdekes, de a témával összefüggésben nézve pláne: két harmincas egyedülálló, egy nő és egy férfi megismerkedésének története egy Tinder jellegű randizós applikáció segítségével, ezt utóbbinak a fantázianeve a Foodie Love. Ez a szituáció feltehetően nem csak nekem ismerős, mármint a való életből. Az online ismerkedésben, ahogy szórakozásban is, a sietősség, a hektikusság, meghatározó élmények. Kötelező kérdések, foglalkozás, hobbi, zene, sport, tudjunk meg minél többet egymásról, menjünk biztosra, hogy ne csak az időnket vesztegessük. Ritkán vettem részt olyan kávérandin, ahol egyszer csak azt vettem volna észre, elrepült az idő, és alig férünk el az asztalon az üres csészéktől - poharaktól. A Foodie Love első epizódja épp ilyen helyzettel indul.

Ella és Él, annyit mutatnak magukból nekünk, amennyit egymásnak. (She és He spanyolul - úgy tűnik, engem megtalálnak az anonim hősökről szóló történetek, mint a My Year of Rest and Relaxation). Alig valamit, egy-két vágóképeket, benyomásokat kapunk csak az egymáson kívüli életükről, ami két találkozás közt zajlik. Ahogy az ő saját ismeretségük előrejut és gazdagodik, úgy ismerjük meg egyre jobban őket magukat.  

Beavatnak minket időnként a belső dialógusaikba, a fejükben mozgó gondolatokba, de gyakorlatilag annyira tudunk meg a két szereplőről, mint ők egymásról. Ellával együtt töprengünk, tud-e vele türelemmel haladni a saját tempójában Él, és a férfival együtt feszengünk, amikor fogalmunk sincs, mi járhat a nő fejében, miközben a szakéját szürcsöli egy eldugott japán étteremben. 

Mindkét karakter tartózkodó óvatossággal közelít a másikhoz, tapogatják a határokat, mennyit engedjenek meg maguknak, hogyan tudnak érzelmileg eleget kockára tenni egy kapcsolathoz, eleget, de nem túl sokat. Él és Ella, mindketten elég komplex karakterek ahhoz, hogy a feszültség érthetően és érezhetően fennmaradjon nyolc részen át, de nem annyira nehéz esetek, hogy szappanopera irányt vegyen a sorozat. 

Az epizódok helyszínben, hangulatban, gasztronómiában is széles skálán mozognak. Az egyik részben akár csak egy citromba harapott képű kisfiú és egy dacos kislány bámulná egymást egy Breakfast in Kentucky névre keresztelt, füstölt bacon ízű koktél felett; a másik részben igencsak felnőttes ágy- és konyhajeleneteket látunk ugyanettől a két figurától.

Isabel Coixet pengeélen egyensúlyozik, giccs és művészet, romkom és lélektani igényű kapcsolati analízis, édes és savanyú közt, de végeredménynek sikerül kellemes utóízt hagynia.